Портал славістики


[root][dicthub]

"Lexicon palaeoslovenico-graeco-latinum" von Franz Miklosich (LexiconPGL)

Das "Lexicon palaeoslovenico-graeco-latinum" von Franz Miklosich, gedruckt in Vindobonae bei Braumueller, 1862-1865 wurde im Rahmen des Projektes MultiSlavDict verschriftlicht (über ein mehrstufiges Proofreadingverfahren) und in eine Datenbank konvertiert. Die kommentierte Abkürzungsliste der von Miklosich benutzten kirchenslawischen Quellen (Compendia) kann direkt oder interaktiv (durch ein Klick auf die Abkürzung) eingesehen werden.

?

1

ц

vigesima sexta alphabeti cyrillici littera, ци dicta, numerum dcccc indicat. [Cit]
2

цагри

explicatur per самострѣлъ azbuk. [Cit]
3

цаконинъ ‹m.›

tzacon цаконинъ ежь есть misc. 84: sunt vero tzacones populus Peloponnesi. [Cit]
4

цаконьскъ ‹adj.›

τῶν τζα (κό)νων tzaconum мѣсто -ско men.-mih. 274. [Cit]
5

цариградъ ‹m.›

constantinopolis ioann. greg.-lab. men.-vuk. greg.-mon. misc. op. 1. 45. обьтичеще и самого цариграда καὶ αὐτὴν τὴν βασιλίδα κατατρέχοντες prol.-rad. 98. новый - man metropolis славьный - трьновь cip. cf. цѣсарь {adj.} [Cit]
6

цариградьскъ ‹adj.›

constantinopolitanus kryl.-mat. 11. [Cit]
7

царина ‹f.›

vectigal chrys.-duš. за еже подлежати царинѣ имѣнию его misc.-šaf. .к. литрь злата вь цариноу да платить misc.-šaf. [Cit]
8

цариньскъ ‹adj.›

vectigalium цариньскаа дѣꙗти misc.-šaf. [Cit]
9

царица ‹f.›

βασιλίς imperatrix bell.-troj. 7. man. sabb. 136. greg.-mon. misc. царици ласкаѥ се βασιλίδα κολακεύων men.-mih. [Cit]
10

царичинъ ‹adj. poss.›

imperatricis greg.-lab. prol.-rad. -но потезаниѥ men.-mih. [Cit]
11

цароградьскъ ‹adj.›

constantinopolitanus sabb.-vindob. 169. cf. цариг- et царѥг-. [Cit]
12

царь ‹m.›

βασιλεύς imperator šiš. 251. cyr. 3. sim I. 21. 27. царь et цс҃рь hom.-mih. cf. цѣсарь e gr. καῖσαρ lat. caesar. [Cit]
13

царь ‹adj. poss.›

βασιλέως imperatoris ꙗрости царѥ šiš. 184. - моужь glag. свать - sabb. 46. - градь constantinopolis ev.-trn. nicod. cyr. 18. tur. per. chron. asên 9. russ. изъ царя града ryb. 1. 167. ко царю градоу ryb. 1. 134. cf. цѣсарь {adj.} [Cit]
14

царьскъ ‹adj.›

imperatoris hom.-mih. -скаꙗ врата in ecclesia greg.-mon. -ска рода сы sabb. 103. -скь градь βασιλικὸν ἄστυ constantinopolis prol.-mih. -ска невѣра misc.-šaf. -скый градь cpolis nicod. cf. цѣсарьскъ [Cit]
15

царьствиѥ ‹n.›

imperium sim. I. 22. [Cit]
16

царьство ‹n.›

imperium bell.-troj. 11. per. - правити men.-vuk. [Cit]
17

царьствовати -воуѭ -воуѥши ‹vb.›

imperare - надъ нимь dioptr. [compositio: царьст|вовати царьствоуѭ царьствоуѥши] [Cit]
18

царѥвати -рюѭ -рюѥши ‹vb.›

βασιλεύειν imperare man. triod. [Cit]
19

царѥвъ ‹adj. poss.›

βασιλικός imperialis men.-vuk. prol.-cip. isaak. поуть - pent.-mih.- строитель cyr. 3. -ревъ man. sabb. 200. -во лице sabb. 52. - лазь chrys.-duš. 15 [Cit]
20

царѥвьна ‹f.›

filia regis mir. [Cit]
21

царѥградьць ‹m.›

civis constantinopolitanus -рег- sbor.-kir. 62. [Cit]
22

цвара

v. сквара [Cit]
23

цвилити -лѭ -лиши ‹vb.›

κλαυθμυρίζεσθαι flere ꙗко и дѣтиштю цвилити greg.-naz. bulg. cvili hinnire cf. цвилѣти [compositio: цви|лити цвилѭ цвилиши] [Cit]
24

цвилѣти -лѭ -лиши ‹vb.›

plangere pat.-šaf. 207 оумеръ съ пѣсньми, ꙗко и птица цвилѧщиа θνήσκεις μετᾠδῆς, ὡς κύκνους θνήσκειν λόγος moreris canens, prout ferunt cygnos mori prol.-vost. cf. цвилити [Cit]
25

цвисти, цвьтѫ, цвьтеши ‹vb.›

ἀνθεῖν florere sup. ἀναθάλλειν germinare цвьтетъ sup. κομᾶν luxuriare sup. цвьтеть bus. 154. цвътетъ bon. присно цвьты sim. I. 18. цвьтоуштими мира сего sborn. цвьтѫшт- sup. цвьтѧштъ sup. 260. 7. цвьтещихь sim. II. 10. цьфсти, цьфтоуще op. 2. 1. 161. цьвтоущь ephr. цьвьтить alex.-mih. 183. цвѣтоуштꙗ bus. 32. цвѣты part. io.-sin. цъфтѣше chrys.-frag.: male чрътѫщи θάλλουσα greg.-naz. nsl. cvisti lex. bulg. cavti verk. 372. cf. scr. çvi turgere. [Cit]
26

цволъ ‹m.›

folium не обрѣтохоу снѣсти ничесоже, тькьмо цьволь травоу сельноу misc. 38. cf. serb. cvolina russ. стволъ caulis. [Cit]
27

цвьтениѥ ‹n.›

florere -тѣниѥ красоты prol.-rad. цвѣт- izv. 659. [Cit]
28

цвьтъ

m flos ꙗко цвьтъ травьнꙑй psalt.-int.-saec. xii.cf. цвѣтъ [Cit]
29

цвѣлити -лѭ -лиши ‹vb.›

affligere acad. flere pat. bulg. cvili milad. 193. 298. serb. ucviliti affligere stul. cf. цвилѣти [compositio: цвѣ|лити цвѣлѭ цвѣлиши] [Cit]
30

цвѣньць ‹m.›

sensus ignotus: рабь твой -нци вьзѧть златикы твоѧ pat.-mih. 157. cf. чванъ [Cit]